Gépi földmunka - Hasznos tudnivalók - Talajfajták
Hasznos tudnivalók a földmunkák során
Talajfajták
A talaj a föld felszínét alkotó szilárd kőzetek mállásterméke. Tulajdonságai szempontjából megjelenési formáit elsősorban szemcsenagyságuk szerint osztályozzuk:
- szemcsés talajok: jellemzőjük, hogy az alkotó szemcsék szabad szemmel láthatók, a vizet könnyen áteresztik (ilyenek p1. a kavics,homok, homokliszt);
- kötött talajok: szemcséiket szabad szemmel nem láthatjuk, víz hatására képlékennyé válnak (ilyenek p1. az iszapagyag). A kötött talajokra nézve már nem jellemző a szemcsenagyság, ezért képlékenységi és kémiai tulajdonságuk alapján tovább osztályozhatók:
- szervetlen talajok: nem tartalmaznak szerves rothadó részeket;
- szerves talajok: sötét színűek, rostos szerkezetűek, nagymértékben összenyomhatók. Jellegzetes szagukról könnyen felismerhetők. E talajféleségek alapozásra alkalmatlanok.
A folyós homok néven ismert talajféleség, amelynek tő jellemzője, hogy közel azonos átmérőjű gömbölyű szemcsékből áll. A terhelés és a víznyomás hirtelen növekedésének hatására a szemcsék - szinte folyadékszerűen - a terhelés elől kitérnek, ezért ha ilyen talajra építünk, az épület számottevő süllyedése várható. Az ilyen talajokra csak különleges módszerekkel szabad alapozni!
A lösz finomszemcsés, nagy hézagszerkezetű talaj, amely mészhártyával kötött csövecskéket tartalmaz. A lösztalaj teherbírása száraz állapotában megfelelő, ha azonban terhelés alatt átázik, a talajszerkezet átalakul, aminek következtében nagymérvű süllyedések keletkeznek (roskadás).
A talaj legfontosabb jellemzője a szilárdsága, amit korábban az 1 cm2 felületére kifejtett azon erővel jellemezzük, amelynek hatására a talaj törik. Ez a talaj törőfeszűltsége. Ennek alapján méretezik az alaptesteket is. Ahhoz, hogy a talaj biztonságosan elviselje a rá jutó terheket, nem terhelhető a törőfeszültségig. A biztonsággal növelt teherből számított talajfeszültségnek az az értéke, amelyet a talaj még elviselhet, a talaj határfeszültsége, amelyet a szabványok előírásainak megfelelően a tervezőnek figyelembe kell vennie.
Továbbá figyelembe kell venni a rosszabb állapotú talajoknál (puha-kötött talajok, laza-szemcsés talajok) a várható süllyedéseket mind az alapozás meghatározásánál, mind az épületszerkezetek tervezésénél is.
Nagyobb, többszintes épület esetén az alapozás módjának meghatározásátmindenképpen talajmechanikai szakvéleménynek kell megelőznie. Ehhez az épület jellegétől, szerkezetétől és nagyságától függően az építési területen talajfúrásokat készítenek, amelyekből megállapítható a talajrétegződés, az egyes rétegek vastagsága, azok fizikai jellemzői, a maximális talajvízszint és a talaj és a talajvíz kémiai összetétele. A felsorolt talajjellemzők alapján talajmechanikai szakvéleményben javaslatot tesznek az alapozás módjára, anyagára és az alapozás síkjára.
Általános gyakorlat, hogy családi házakhoz nem kérnek és nem készítenek talajmechanikai szakvéleményt. Azonban ilyen esetben is szükséges tájékoztató jellegű helyzetfelmérés. Ha az építkezés már beépített területen történik, de legalábbis már található a közelben épület, úgy annak alapos szemrevételezése tájékoztat az esetleges süllyedésekről, süllyedéskülönbségekről. Amennyiben nincs a közelben épület, akkor ún. feltárással, próbagödörrel kell megállapítani a talajrétegződést, az egyes rétegek talajnemét, a talajvíz legmagasabb és nyugalmi szintjét stb. A talajvíz szintjére általában a közelben levő kutak vízszintjéből is következtetni lehet. Ha az építkezés helye tó, patak vagy folyó közelében van, a talajvíz szintje általában megegyezik az élővíz legmagasabb szintjével.
